Nekem volt a legszebb iskol�s tariszny�m,
Nekem volt a legszebb magas sark� csizm�m.
S ugy kitisztogatta, kif�nyesitgette,
Hogy mag�t a vak is megl�thatta benne.

Milyen tulip�ntos, czifra sz�rben j�rtam!
A kir�ly fia is hordhatta v�n b�tran,
Nyakraval�m rojtos, olyan volt, hogy r�ja
M�g a rekt'ramnak is el�llt szeme-sz�ja.

Ha fel�lt�ztetett s rendbe hozott sz�pen:
A kapun kikis�rt, megcs�kolta k�pem.
S ugy n�zett ut�nam, gy�ny�rk�d�tt bennem,
Ha az iskol�ba r�tartian mentem.

Tariszny�m ell�tta mindenf�le j�val:
Czukorral, czip�val, mogyor�-, di�val.
Mikor haza mentem: hogy �r�lt, ha b�tran
,,Mind k�z�ns�gesen" j�napot kiv�ntam.

S mikor a v�s�rra elment Rimasz�csbe,
A czak�i hegyig ballagtam el�be.
Ott v�rtam, �s ha m�r messzir�l megl�tott:
Szedte kosar�b�l a sok j� kal�csot.

Hozott m�zes lovat, kardot, szivet, �r�t,
Sz�p �rval�nyhajat, piros pesti r�zs�t,
S�v�lt�t, dorombot, czifra k�pes k�nyvet,
Nevet� szem�ben dr�ga �r�mk�nnyet.

Az volt minden v�gya, f�ldi kiv�ns�ga,
Hogy kitanulhassak a papi p�ly�ra.
Ha � ezt meg�rn�: milyen boldog lenne!
A temet�ben is jobban megpihenne.

El is vittek azt�n messze egy v�rosba,
Hol elvakitotta szemem a nagy pompa;
De mikor ott hagytak cs�kolva, �lelve:
Mintha egy k�st dobtak volna a szivembe!

�n azt�n tanultam, a hogy csak telt t�lem,
Hogy j� papi ember v�lj�k majd bel�lem.
A professzorok meg egyre dics�rgettek...
Szeg�ny j� nagyany�m, hogy �rvendett ennek!

Mikor haza mentem a vak�czi�ra:
Hogy f�r�szt� arczom z�pork�nnybe, cs�kba!
Nem t�r�d�tt akkor senkivel se m�ssal,
Sz�pen b�nt velem, mint a himes toj�ssal.

Hogy kitudakozta: j�l megy-e a dolgom?
H�t a gazdasszonyom, hogy' viseli gondom?
S ha panaszolkodtam, hogy k�ld�z a boltba:
Hogy szidta, hogy k�ldte a t�zes pokolba!

Nem gy�zte el�gszer azt se elbesz�lni,
Hogy az ablakomon szeretne ben�zni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
L�tn�: mit csin�lok; megl�thatna engem.

Mikor azt�n �t�tt a v�l�s �r�ja:
Sziv�t ellepte a keser�s�g �rja;
S mindig ez volt v�ge hosszu bucsuj�nak:
,,Az isten �ldjon meg, t�bbet soh'se l�tlak!"

Hanem az�rt minden �nnepkor megl�tott;
S�tte a j� tur�s �s m�kos kal�csot.
Mig v�gre csakugyan igaza lett egyszer...
J�l elbucs�ztatta t�lem is a mester.

Most az a sziv, melyn�l egyse l�ngolt h�bben,
K�nn porladozik a hideg temet�ben.
�ldja meg az isten a hal� por�t is!
Altat� dalt zengjen sirj�n a mad�r is!

(Forr�s: P�sa Lajos: Dalok, reg�k az ifjus�g sz�m�ra - Szeged, 1884.)